Kis balerina

Farkas Ferenc: Kis balerina

(2015, Kézfogás Európa Szoborpark)

„Finálé című sorozatom évek óta bővül, a tánc, mutatványosok, cirkuszi világ alakjait idézi. Ennek a világnak szándékosan nem mindig a felhőtlenül derűs oldalát szándékoztam megmutatni, hanem az esendőségét, időnkénti magányosságát, szereplőinek labilitását szerettem volna kiemelni az alakok mozdulataival, attribútumaival. A szoborparkban látható „Kis balerina” is ebbe a sorozatba tartozik, az egyik legnagyobb méretű a csoportból.”

E lírai hangvételű szobor előtt érdemes elidőzni. Az európai művészetben, különösen az előző századfordulón Franciaországban ez a témakör gyakran felmerült. A férfiak újra és újra felteszik azt a kérdést, hogy milyen titkokat hordanak a nők a múltról, a jövőről, létezésünkről. Edgar Degas balerináit mindannyian ismerjük. Akárcsak Delacroix, Ingres, Renoir, Matisse, Picasso, Modigliani nőalakjait. Vajon valamennyien a szavakkal kifejezhetetlen tudás birtokosai?

Nézzük meg Farkas Ferenc balerináját. A mozgás természete, a testbeszéd sok mindent elárul. Első ránézésre lépő mozdulatot észlelünk. Valójában a keresztirányú balláb csak kissé veszi át a súlyt a jobb lábfejről. Ily módon érzékeny egyensúly alakul ki a lábak és a törzs alsó és felső része között.

A test előtt kereszteződő karok individuális zártságot tükröznek. Az arcot érintő jobb tenyér introvertált gesztusra utal. Szomorúan maga elé tekintő szemek. Finom, de kissé fáradt arcvonások. Halkan előre billenő fej és a jobb láb enyhe diagonális iránya párhuzamos, akárcsak az előre lépő bal láb. A bokák, a térdek, a csípőcsont, a könyökök és a vállak kontraposztja által érzékeny, leheletfinom organikus konstrukció jön létre.

Lehet, hogy a test fizikai egyensúlyra törekvése a belső történések, a lélek egyensúlyteremtésének szimbólumai?

Sipos Endre, művészetfilozófus

Az alkotóról

Farkas Ferenc

1958. február 15-én született Zalaegerszegen. 1976-ban érettségizett a Pécsi Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán. 1986-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, mestere Somogyi József szobrászművész volt. 1987-ig az intézmény mesterképzős hallgatója. 1986-tól tagja a Művészeti Alapnak (MAOE), 1986-87 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1987-92 között pedig a Zala’Art Egyesületnek. 1994-től a zalaegerszegi Ady Endre Művészeti Általános Iskola és Gimnázium tanára. 2006-tól a Vitrin Képző- és Iparművészeti Egyesület tagja.

„Pályám során a meghatározó inspirációs motívum, a fő téma az ember, gyakran idézem meg a művészettörténet nagy alakjait, vagy különböző élethelyzeteket, viszonyokat. Ezek a szobrászi, téri, tömegbeli felvetések újabb és újabb megoldásokra sarkallnak, átvitt értelemben nem szorosan vett sorozatokká bővülnek.”

„Fontos eleme az alkotói folyamatnak, hogy munkáimat saját műhelyemben tudom kivitelezni, bronzba önteni. A viaszvesztéses bronzöntési eljárás előkészületei, technológiája egy újabb forrássá, lehetőséggé lép elő a szobrok megvalósításában.”

Bővebben