Farkas Ferenc: Kis balerina
(2015, Kézfogás Európa Szoborpark)
„Finálé című sorozatom évek óta bővül, a tánc, mutatványosok, cirkuszi világ alakjait idézi. Ennek a világnak szándékosan nem mindig a felhőtlenül derűs oldalát szándékoztam megmutatni, hanem az esendőségét, időnkénti magányosságát, szereplőinek labilitását szerettem volna kiemelni az alakok mozdulataival, attribútumaival. A szoborparkban látható „Kis balerina” is ebbe a sorozatba tartozik, az egyik legnagyobb méretű a csoportból.”
E lírai hangvételű szobor előtt érdemes elidőzni. Az európai művészetben, különösen az előző századfordulón Franciaországban ez a témakör gyakran felmerült. A férfiak újra és újra felteszik azt a kérdést, hogy milyen titkokat hordanak a nők a múltról, a jövőről, létezésünkről. Edgar Degas balerináit mindannyian ismerjük. Akárcsak Delacroix, Ingres, Renoir, Matisse, Picasso, Modigliani nőalakjait. Vajon valamennyien a szavakkal kifejezhetetlen tudás birtokosai?
Nézzük meg Farkas Ferenc balerináját. A mozgás természete, a testbeszéd sok mindent elárul. Első ránézésre lépő mozdulatot észlelünk. Valójában a keresztirányú balláb csak kissé veszi át a súlyt a jobb lábfejről. Ily módon érzékeny egyensúly alakul ki a lábak és a törzs alsó és felső része között.
A test előtt kereszteződő karok individuális zártságot tükröznek. Az arcot érintő jobb tenyér introvertált gesztusra utal. Szomorúan maga elé tekintő szemek. Finom, de kissé fáradt arcvonások. Halkan előre billenő fej és a jobb láb enyhe diagonális iránya párhuzamos, akárcsak az előre lépő bal láb. A bokák, a térdek, a csípőcsont, a könyökök és a vállak kontraposztja által érzékeny, leheletfinom organikus konstrukció jön létre.
Lehet, hogy a test fizikai egyensúlyra törekvése a belső történések, a lélek egyensúlyteremtésének szimbólumai?
Sipos Endre, művészetfilozófus
