Major Janka: Dr. Vajkai Aurél
(2020, Balatonalmádi Panteon)
(Kolozsvár, 1903. V. 14. - Budapest, 1984. XI. 27.) Néprajztudós, művészeti- és útikönyvíró, zenekritikus.
A Bakony és a Balaton fáradhatatlan polihisztora, legnevesebb kutatója, aki 110 művel, 200 cikkel, 30000 fényképpel és hatalmas népi folklórgyűjteményével írta be nevét a magyar művelődéstörténet aranylapjaira. Kassa, Cserszegtomaj és Balatonalmádi büszkén vallja sajátjának, több tudomány képviselőivel együtt legyenek azok az orvostörténészek, a muzeológusok, az etnográfusok és a könyvtárosok. Tiszteletére több emlékülést és kiállítást is rendeztek. Pártolta és segítette a vörösberényi művésztelep festőit. Gyalog, motorral és vonattal járta be a környéket, a Felvidéket és Erdélyt, maradandó emlékeket és műveket adott át az utókornak.
1927-ben orvosdoktori diplomát szerzett. Pályát módosított, néprajzkutatóvá lett és maradt is haláláig. Tudományos fokozatát ugyancsak néprajzból szerezte meg. Veszprémben, Keszthelyen dolgozott néprajzkutatóként. A Néprajzi Múzeumban, később az Erdélyi Tudományos Intézetben dolgozott. 1942-1945-ig a Magyarságtudományi Intézet tanára volt. 1946-1948-ig a budapesti Tudományegyetemen a néprajzi tanszéken helyettes tanárként, továbbá a Néptudományi Intézet rendes tanáraként tanított. Ő alapította meg a veszprémi Bakony Múzeumot, melynek 1955-ig igazgatója is volt. A Magyar Néprajzi Társaság 1977. június 15-én Györffy István-emlékéremmel tüntette ki.
1949-től – több mint 30 évig – otthona Balatonalmádi lett. Innen járt dolgozni 1965-ig, a nyugdíjazásáig minden nap vonattal Veszprémbe. „Balatonalmádi és környéke” címmel, a Nagyközségi Közös Tanács megbízásából könyvet írt. Élete utolsó éveit Budapesten, családja, leánya és unokái körében töltötte.
