Európai Nyitott Kapu

Európai Nyitott Kapu

Volker Bartsch: Európai Nyitott Kapu

(2014, Kézfogás Európa Szoborpark)

A konstruktivista szobrász alkotásában az építészet és a szobrászat közötti örök kapcsolat születik újjá. Amennyiben egymás mellé helyezzük a történelmi stíluskorszakokban létrehozott kapukat, kapuzatokat (bélletes kapukat), totemisztikus építményeket, diadalíveket; akkor az emberi kultúra mitikus hátteréről szinte teljes képet kapunk. Jellegzetes antropológiai sajátosságaink is felszínre kerülnek.

Volker Bartsch megépítette Európa közepén, a balatonalmádi Kézfogás Európa Szoborparkban a XX. századi nyitott kaput.

A szobor olyan testekből áll, melyek egyszerre organikusak és geometrikusak, s oly módon illeszkednek egymáshoz, mint az élő szervezet részei (Például: a csontok). Ezek a testek amellett, hogy hasonlítanak egymáshoz: önálló karakterrel, mérettel, tömeggel rendelkeznek.

Amennyiben körbejárjuk, s jól megnézzük ezt a monumentális plasztikát, akkor egy idő után magának az időbeliségnek a problematikája merül fel bennünk. Tekintetünk mindannyiszor a felső ív közötti résre irányul, s feltesszük magunknak a kérdést: hogyan jött létre ez a rés?

Első alternatíva: Valamikor ez az ív szép, zárt egységet alkotott, amikor a kapu elkészült. Egy idő után, valószínűleg az alapozás elégtelensége, vagy valamilyen geológiai történés folytán megjelent a repedés, ami egyre szélesebbé vált. S bekövetkezett az elválás.

Másik alternatíva: sokan emlékeznek Budapesten a Nyugati Pályaudvar előtti felüljáró építésére. Ott, akkor a két irányból elkészült szerkezet találkozási síkja első próbálkozásra nem került szinkronba egymással.

Lehet, hogy az itt látható kapuzatot sem boltíves zsaluzattal, hanem külön-külön kezdték lentről felfelé építeni, de nem jutottak el a zárókő befaragásáig.

A szobor szimbolikus szellemi háttere lehet, hogy éppen itt érhető tetten. A szobor Európa nyugati és keleti felének viszonyát, kapcsolatát illusztrálja. A valamikori nagy egész megrepedt és különvált egymástól. Vagy a két fél külön-külön épült, s résbe éppen most kellene egy zárókövet illeszteni. Hogy létrejöjjön végre az egységes Európa.

Sipos Endre, művészetfilozófus

Az alkotóról

Volker Bartsch

Volker Bartsch (1953. március 13., Goslar) német festőművész és szobrász.

Szobrászatot tanult a Berlini Művészeti Egyetemen, 1979-ben mesterszakos hallgató lett. 1983-tól kezdve Bartsch főleg Berlinben él szabadúszó művészként. Emellett hosszabb időszakokat töltött Észak-Afrikában, Portugáliában, Toszkánában, Rómában és Londonban, több, mint 50 egyéni és számtalan csoportos kiállítás résztvevője Európa-szerte.

Első közterületi megbízása a berlini Ammonite szökőkút művészi megtervezése volt. 1987 májusában a szökőkutat II. Erzsébet királynő avatta fel. Egy közeli barátjának halála az AIDS témájának intenzív festői vizsgálatának irányába indította el. Az 1990-es évek fő témái a kapuk voltak, mint az átjárás szimbóluma és az akadály mind kulturális, mind filozófiai sokszínűségében. A megközelíthető vagy csak vizuális nyílást hagyó porták és kapuk mellett olyan blokkszerű kompozíciók születtek, amelyek még a betekintést se engedik. 2001-től kezdve a tér a szobrászata, festészete és grafikai művészete meghatározó témája lett. Ennek az alkotói időszaknak a legfontosabb tanúbizonysága a Frankfurt am Mainban található 5,5 × 5 × 7,5 méteres kültéri „Brückenschlag” szobor.

2006-2007-ben kigondolta és megépítette a „Perspektívák” című bronzszobrot, amely 8 × 9 × 12 m méretű, és abban az időben Európa legnagyobb és legösszetettebb bronzszobrának számított. A Berlini Szabadegyetem előtt található.

2008-2009-ben Bartschot intenzíven foglalkoztatja a „Hét halálos bűn”, és Rómába költözik élete és munkája központjaként. 2009-2011-ben a fiatalság rögeszméje és a kozmetikai sebészet bizarr túlkapásai vezették a „Szépség átka - A botoxhorrortól a szilikon katasztrófa” létrejöttéhez, amely a festészetben, grafikában és szobrászatban egyaránt megjelent. 2012-2013-ban Volker Bartsch a „Berlini klubélet - a legkeményebb a világon?” témát járta körül a berlini techno klubban, a Kater Holzigban található studiójából. Élete és munkája központjának Londonba való áthelyezésével (2013-2014) megkezdődtek a munkálatok a „Szabadulj meg tőle! A modernitás és a dzsentrifikáció között” kidolgozásán. Bartsch kifejlesztett egy különleges dombornyomási eljárást a színes rézkarcok háromdimenziós ábrázolására, és 2017-ben autófestmények és autónyomatok sorozatát hozta létre történelmi helyszíneken – egyedi megjelenést biztosítva egy Triumph TR3-as brit sportautónak, és integrálta ezeket festményekbe, illetve nyomatokba. 2020-2021-ben a COVID-19 világjárvány művészetre, kultúrára és közösségre gyakorolt hatásának festői és grafikai feltárása következett. A legújabb munkatéma az üresség értelmezési lehetőségei, a „Lochizmusok”.

Bővebben