Karol Szostak: Akrobaták
imár nincs a szoborparkban(2017, Kézfogás Európa Szoborpark)
A monumentális acélszobor a természetes környezetben, a fák között szinte elrejtőzik. A néző amikor rátalál, akkor izgalmas vizuális- esztétikai élmény részesévé válik. Rádöbben arra, hogy itt nem egy magasba nyúló növényi forma, vagy fentről lenyúló kúszónövény, hanem két emberi alak látható, akik sajátos vertikális erőteret hoznak létre. Szinte uralják a teret, s mintha a gravitációs lehúzó erő nem hatna rájuk.
A talapzaton álló akrobata csak két-három ponton támaszkodik a talapzatra, s a megnyújtott karok és lábak közötti ugyancsak megnyújtott törzsek is légiessé, szinte súlytalanná metamorfizálódnak.
Az időbeli folyamatból kiemelt mozgásfázisban tökéletes egyensúly alakul ki a fenti és a lenti emberi test formái között. Mintha a fizikai erőtér szellemi erőtérré transzformálódna.
Az áttört, a finoman megformált dinamikus kompozíció a vitalitás, az önmeghaladás, az emberi szabadság szimbólumává válik.
Sipos Endre, művészetfilozófus
