Pozsonyban született, 1912-ben. Villanyszerelő volt, majd a háború után Csorba Géza műtermében dolgozott, és az ő ösztönzésére iratkozott be a főiskolára. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1950-ben végezte el, ahol mesterei Csorba Géza, Ferenczy Béni, Beck András voltak. Kétszeres Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrász- és éremművész, érdemes művész.
1947 óta kiállító művész. Első korszakában 1948-1952 között erősen kötődött a klasszikus hagyományokhoz, ekkor elsősorban kisplasztikákat, érmeket (Van Gogh-érem), portrékat mintázott kitűnő jellemábrázolással, műgonddal. Portréi és érméi kitűnő ábrázoló készségről tanúskodnak. Az 50-es évek közepén fordult figyelme a körplasztikák felé, ekkortól kapott rendszeresen köztéri megbízásokat, amelyek további művészetének gerincét adták. Művészete alapvetően realista stílusú, azonban távol-keleti tanulmányútjai hatására 1959-től változás figyelhető meg szobrászatában. A vashegesztéses technikát az elsők között alkalmazta itthon. Köztéri szobrait a harmónia, a környezetbe illő megfogalmazás jellemzi.
