Major Janka: Rétegződés
(2014, Kézfogás Európa Szoborpark)
A szobrásznő a siklósi márványtömbben rejtőzködő lélek hangját hallva indult el kívülről befelé. S közben elmélázott. Mint minden kőszobrász: az ókori egyiptomiaktól a XXI. századi alkotókig. A kérdés, az alapprobléma semmit nem változott. Miképpen őrzöm meg a kő tömbszerűségében létező erőt? Ugyanakkor miképpen tudom az eleven életben, a mozgásban megtestesülő őserőt megmutatni? Az ifjú szobrásznőnek sikerült.
Az egy fő nézőpontra komponált plasztikában ugyanaz a felületi érzékenység nyilvánul meg, ami az archaikus és a klasszikus görög szobrászatban született meg. Ugyanakkor az a méltóság és alázat is tapinthatóvá válik, ami az ideális forma megszületése előtti fázisban mutatkozik meg.
A befoglaló forma statikus tömege s a kibontakozó belső formák dinamikája között kialakult finom ellentét, s a felület hullámzó vonalrendszere (vésőnyomrendszere), s a jobb oldal sima, csiszolt felülete közötti kontraposzt egyedülálló vizuális és taktilis élményt nyújt a nézők számára.
Sipos Endre, művészetfilozófus
