Rieger Tibor: Kecske
(2016, Kézfogás Európa Szoborpark)
Ez a szobor – nem véletlenül – a kisgyerekek kedvence. Olyan formatömeg, melyet jó megérinteni, hozzábújni. Miért? Talán azért, mert a fehér kő meghazudtolva keménységét az állati szőr (gyapjú) lágyságát idézi. S ez a lágyság nem csupán a felületi megmunkálásnak, a csiszolt és érdes részek váltakozásának, hanem a virtuóz formaalakításnak köszönhető.
A hátra hajoló pózban megjelenített kecske rendkívül dinamikus hatást kelt. Ugyanakkor szilárd tömbként jelenik meg. A belső-érzékeny formaalakításban az ellenpontozás és a ritmusegység elve egyszerre érvényesül.
Nem véletlenül jó körbejárni és magunkba fogadni azt a bukolikus miliőt, ami egyben az ősi formavilágot idézi.
Sipos Endre, művészetfilozófus
