Önmagából szabaduló

Önmagából szabaduló

Mosonyi Tamás: Önmagából szabaduló

(2013, Kézfogás Európa Szoborpark)

Mosonyi Tamás vas kompozíciója az Önmagából szabaduló címet viseli, és leginkább szóbeszéd tárgya a szoborparkban. A rácsok közül kitörő, a posztamensre folyó láva érthető jelkép, látszólag nem illik a mellette félkörívben sorakozó kecses bronzszobrokhoz, mégis mint új stílus, korunk üzeneteként zárja a park e területét: az élet egyetlen lehetséges értelme a cselekvés, a teremtés, s ki kell törni saját csapdáinkból.

Forrás: Pannon Tükör, 2013/6

„Mosonyinál a hegesztő pisztoly, a láng maga a szobrászvéső vagy a mintázófa. Ő ugyanis köracél vashuzalokból, huzalkötegekből készíti kompozícióit, melyeket hajlítja, égeti, vékonyítja-vastagítja, hol elvesz, hol hozzáad, a kompozícióhoz valamit. Roncsolva épít.” – Lóska Lajos, művészettörténész

„A ketrecbe zárt vertikális, gúlaszerű alakzat idézheti akár a lávaömlés, akár a cseppkőbarlang kövületét is. A rozsdás vasrudak és a megszilárdult hegesztett amorf formák kozmikus erőteret hoznak létre. A szabályos geometriai szerkezet s az amorf organikus jellegű forma ellentéte egy elemi kettősségre utal. A szubjektum és az objektum, az individuum és a külvilág, az introvertráltság és extrovertáltság ellentétére. Valójában kiszolgáltatottságunk emlékműve előtt állunk.” – Sipos Endre, művészetfilozófus

Az alkotóról

Mosonyi Tamás

1969-ben Pécsett született, jelenleg is itt él és alkot. Mesterei Gaál Tamás szobrászművész, Keserü Ilona és Somody Péter festőművészek. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Szobrász Társaságnak. A Pécs-Baranya Művészeinek Társasága és a Siklósi Szalon is tagjai közt tartja számon.

„Mosonyi a vasszobrászat nem könnyű és nem elterjedt műfaját választotta. Az anyag felrakásával történő mintázás vagy a formát kibontó, az anyag elvevésével alakító faragás, vésés helyett a forrasztó- és hegesztőpáka, a láng a munkaeszköze. Összeköt, ráolvaszt vele, de leginkább roncsol: a láng és hő hatására alakuló anyagban meglátott szuggesztív formák megragadásával, a művész szavait idézve – „a műfajok és a minket körülvevő világ viszonylagosságára kérdez rá.” Szellemes címadások segítik a formái sugallta asszociációk bővítését, a posztamensre rácsúszó, azt gúzsbakötő drótköteg látványos egységének értelmezését.” (Mendöl Zsuzsanna, művészettörténész)

Bővebben