Beata Czapska: Oroszlánfóka
(2014, Kézfogás Európa Szoborpark)
Tiszta vitális forma. Branchusi és Henry Moore útját követve a tengerparti vízmosta kavicsokat, s a növényi és állati formákat tanulmányozva ősi plasztikai alakzatokra bukkanunk. A kavicsok testét akárcsak a fóka testfelépítését a víz, a vízi életmód alakította ki. A fóka gömbölyű, kúpos, zsírpárnákkal bélelt formája, a végtagok rövid uszonyokká alakulása a földi életmódról a vízi életmódra való átállásra emlékeztet.
A szoborban az antropomorf jelleg is érvényesül. Mintha egy fekvő pózból felülni készülő csecsemőt látnánk. Ez a diagonális mozgás oldja fel kissé a tömbszerű test statikusságát.
Így aztán a szobrászat örök problémája: a statikus és dinamikus elemek közötti egyensúly kérdése megoldódott. A képi egység valamennyi nézőpontból érvényesül.
Sipos Endre, művészetfilozófus