Varga Zoltán Zsolt: Áldott állapot IV.
(2024, Kézfogás Európa Szoborpark)
Varga Zoltán Zsolt szobrászatában a 2000-es évektől a jelszerű, absztrakt formák figurálisabbakká válnak. A tematika nem változik. A fából készült, érzékenyen formált stilizált figurák folyamatosan közelednek a kétdimenzióhoz. Az évtized végére lemezdomborítást idéző lapos plasztikákká válnak, amelyek homorú és domború formáikkal, finom hajlataikkal és tiszta rajzú sziluettjükkel már az érett művész szobrászi nyelvén szólnak.
Az évtized vége felé a vonalak még egyszerűbbé válnak, az élek még keményebbek, a formák szögletesebbek. A hajtogatás-szerűen alakított lapos plasztikán megjelennek a bevágások, a formákat áttörő nyílások, kilyukasztások, átszúrások (Áldott állapot, Férfi és nő IV., Torzó, Titkos lépcső). A térszerűség megjelenítéséhez nincs szüksége a test valóságos térbeli kiterjedédének megfaragására. A hajlítottnak tetsző formák fény-árnyék hatásra komponált hajlatai domborulatai pontosan kirajzolják a teret.
A férfi-női figurapárok, várandós női figurák szinte kivétel nélkül fej nélküliek. Ez az arc- és fejnélküliség több értelemben fontos. Az arc a személyesség és egyediség hordozója. Varga Zoltán Zsolt szobrászatát azonban az a plasztikai hagyomány hatja át, amely túl akar lépni az egyedin a képletes felé.