Boldi (Szmrecsányi Boldizsár): Rollerező
(2015, Kézfogás Európa Szoborpark)
Ezzel a szoborral nemcsak itt a szoborparkban, hanem Budapest belvárosában is találkoztam; s az első pillanattól kezdve érzékeltem azt a paradoxont, mely ebben a műben megtestesül.
A modern művészet számtalan példát szolgáltat arra, hogy egy profán, mindennapi történés, esemény, cselekvés miképpen válik egy-egy emlékmű témájává. Illetve a formarend eredeti funkciója milyen metamorfózison megy keresztül.
Mind tudjuk a roller az egyik legegyszerűbb, ugyanakkor a legtörékenyebb jármű, helyváltoztatás segítő eszköz. Használatával is tisztában vagyunk akkor is, ha soha nem rollereztünk. (Mert megátalkodottan gyalog járunk.)
A szobor pontosan leképezi azokat a fizikai - kinetikai erőviszonyokat, ami az indulás fázisát jellemzi. A jobb lábfej a rolleren van, a bal láb elrugaszkodik, a két kéz a kormányon nyugszik, a fej az eget kémleli.
Mi a problémám ezzel a szoborral? - A vaskosság. A magyar szobrászat paraszt - munkás - kubikus - bányász - csendőr - díjbirkózó ábrázolásánál találkozunk ezzel a statikus, őserő szimbólummal. Ezt a témát néhány acéldrótból is fel lehetett volna dolgozni.
De azt a szél is elfújná, mint a belvárosi rollerezőket. Ez a szobor viszont az egyiptomi fáraószobrok örökkévalóságával is rendelkezik.
Sipos Endre, művészetfilozófus
