Gyerekkorában a pestújhelyi Medgyessy Ferenc szobrász szakkörbe járt Szabó Gábor szobrászművészhez. 1990-ben kerámiaformázó szakmát szerzett, majd igazgatói korengedménnyel a Budapesti Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában („Kisképző”) folytatta tanulmányait, 1994-ben érettségizett bőrműves szakon. Hétvégente a Százados úti Művésztelepre járt Szabó Gábor műtermébe rajzolni, ahol erősen hatott rá a klasszikus műtermi hangulat és művészlégkör.
Fiatal anyaként az otthon töltött évek alatt sokat festett, megrendelésekre szobrot, kisplasztikát, plakettet tervezett és készített. Egy kiállításra való felkérés kapcsán talált rá újra a szobrászatra és a rá jellemző egyéni stílusra. Elmondása szerint nem ő választotta az állatfigurákat, azok találtak rá. Szobrai realisták, mégis átlényegültek, szimbolikus jelentést hordoznak. Erős függetlenségi törekvéseinek köszönhetően szabad, egyedi, csak rá jellemző formanyelvvel kísérletezik. A sajátos kivitelezési mód a gyermekkorban készített mediterrán agyagedényekből származik, ezek adták az előképzettséget, rutint a technikai megvalósításhoz: a samottos agyag egy jó statikai koncepció mentén megtartja önmagát.
